UGRÁS AZ OLDALRA


BÖRZSÖNY
Börzsöny földtan
A hegyvidékek kistájai
Éghajlat
Vízrajz
A Börzsöny élővilága
Történelmi értékek
CSERHÁT
Cserhát földtan
A hegyvidék kistájai
Éghajlat
Történelmi értékek
Medves-vidék
ERDEI ISKOLA
DOMSZKY PÁL ERDEI ISKOLA
Domszky Pál Erdészház
Elérhetőség
Programok
Áraink
Szálláshelyünk
AKCIÓS CSOMAGOK
KATALINPUSZTAI ERDEI ISKOLA
Árjegyzék
Programok
Nyitvatartás
Táborok
GÖRDÜLŐ TANÖSVÉNY
Általános információk
Program
Témakörök és modulok
Elérhetőség, foglalás
ERDEI VASUTAK
Kemencei Erdei Múzeumvasút
Menetrend és díjszabás
Vasút története
Királyréti Erdei Vasút
Menetrend
Díjszabás
A vasút története
Rendezvénykocsi
Napelemes motorkocsi
Nagybörzsönyi EV
Kapcsolat
Szabadidő
NAGYMAROSI BRINGAPONT
JÁTSZÓTEREK
DIÓSJENŐI BRINGAPONT
METEOROLÓGIAI HÁLÓZAT
On-line mérési adatok
AJÁNLÓ
TANÖSVÉNYEINK
Diósjenői Tanösvény
Gyadai Tanösvény
Strázsa-hegyi Tanösvény
Ovis Tanösvény
Törökmezői Tanösvény
Bernecebaráti tanösvény
Hollókői tanösvény
SALGÓBÁNYAI ERDÉSZHÁZ
Programok
Túraajánlatok
Somoskői Vadaspark
KIRÁNDULÓKÖZPONT
DIÓSJENŐ
ELÉRHETŐSÉG
ÁRAINK
NYITVATARTÁS
Látogatási rend
TÁBORAINK
SZÜLETÉSNAP
KERÉKPÁR KÖLCSÖNZÉS
KATALINPUSZTA KIRÁNDULÓKÖZPONT
Nyitvatartás
Árjegyzék
Programok
Információk
Elérhetőségek
Táborok
NYÍRJESI FŰVÉSZKERT ÉS VADASPARK
Hasznos információk
Bemutatása
Somoskői vadaspark
Salgóbányai Erdészház
TÚRÁZÁS
Kerékpáros szabályok
Térképes információk
Erdőlátogatás
Táborozás
Túraajánlatok
Túra Salgótarján-Eresztvény között
Eresztvény-Petőfi sétány-Somoskő
Salgóbánya-Szilváskő-Rónabánya
Salgótarján-Karancs-Somoskőújfalu


 
 
 


 
 


 
 


 

Tartalmas időtöltés a dél-börzsönyi erdők és rétek világában
Törökmezői tanösvény

Mit érdemes tudni a tanösvény bejárásához?

Az útvonal jelzése: zöld T

Kiindulópont: Törökmező (É. sz. 47° 49,774'; K. h. 18° 56,725'); Nagymaros - hajóállomás (É. sz. 47° 47,335'; K. h. 18° 57,634')

Az útvonal hossza: 6,5 km

A bejárás időtartama: 3 óra

Egyéb praktikus információk: Az útvonal télen-nyáron járható. A Hegyes-tetői szakasz meredek, nedves időben csúszós. Túracipő használata ajánlott. A tanösvény szakaszonként is bejárható. Aki a teljes útvonal bejárásához szükségesnél kevesebb időt tud eltölteni a környéken, a túra több pontjáról elérheti a tanösvénnyel párhuzamosan futó Panorámautat, amelyen visszatérhet a kiindulóponthoz. A fáradalmak kipihenésére az útvonal mentén több pihenőhely áll rendelkezésre. Ha segítségre van szüksége, küldjön sms-t az erdésznek: +36/20/468-7071.

Mit láthatunk a tanösvényen?

A Törökmező és a Hegyes-tető között húzódó tanösvény a dél-börzsönyi erdők és rétek világát, természeti és kultúrtörténeti érdekességeit, értékeit mutatja be.

Ha végigjárjuk az útvonalat,
Ř megtudhatjuk, hogy milyen virágok pompáznak a Törökmezőn;
Ř bepillantást nyerhetünk egy odútelep életébe és a madárvédők tevékenységébe;
Ř megismerhetjük a Nagymaros és Zebegény között, több kilométer hosszan húzódó keskeny rét kialakulását;
Ř megfejthetjük a környező táj számos „beszédes" földrajzi nevének eredetét;
Ř a Dél-Börzsöny erdeiben találkozhatunk emlősállatokkal, akár mókussal, nyesttel, borzzal, őzzel vagy szarvassal is;
Ř megtudhatjuk, hogy az erdőgazdálkodó milyen beavatkozásokat végez a dél-börzsönyi táj gazdag természeti és kultúrtörténeti örökségének megőrzése érdekében;
Ř a Hegyes-tetőn hazánk egyik legszebb kilátótornyából az egyik legszebb hazai panorámában gyönyörködhetünk.

Hogy juthatunk el a tanösvényre?

Térkép
gyalogosan - Nagymarosról a kék + (3,5 km) vagy a kék sáv (4 km) turistajelzésen
gyalogosan - Zebegényről a sárga sáv jelzésen (3,5 km)
kerékpárral és gépkocsival - a 12. számú főút felől Kismaros után Kóspallag és Nagyirtáspuszta felé leágazó útról Törökmező felé letérve


Óvjuk együtt!

A terület a Duna-Ipoly Nemzeti Park keretében természetvédelmi oltalom alatt áll. Az itteni erdőket az Ipoly Erdő Zrt. szakemberei kezelik. Az erdő mindannyiunké! Mi is tehetünk érte! Óvjuk együtt a természet páratlan értékeit!

„Kérlek, vigyázz a madárra, virágra, fára, kőre;
légy Te is, itt is a Természet Őre!"


Jó utat, kellemes pihenést!

Támogatók

A tanösvény az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával, az „Erdészek a természetért" pályázati program keretében valósult meg.

Fényképek, térkép

A Törökmezői tanösvény útvonala és állomáshelyei - Torokmezoi_tanosveny_terkep.jpg

Linkek

Google - É. sz. 47° 49,774'; K. h. 18° 56,725'
Google - É. sz. 47° 47,335'; K. h. 18° 57,634'
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság - www.dinpi.hu

1. állomás: Törökmezői legelők

A Törökmező a Börzsöny egyik legnagyobb hegyi legelője. A környező települések lakói az egykori zárt erdő helyén hozták létre, s részben legelőként, részben kaszálóként hasznosították.

Dús füvű hegyi legelők

A Dél-Börzsöny dús füvű hegyi legelőinek középkori eredetét és a települések életében betöltött kiemelkedő szerepét történeti források bizonyítják. Nagymarosnak a legelők használati jogáért többször is pereskednie kellett. A szobiakkal az 1720-as években folytatott per során a marosiak Zsigmond király 1430-as években kiállított okleveleire hivatkoztak, melyek szerint az erdei tisztásokon szabadon legeltethettek. A szobiaknak Mátyás királytól volt legeltetési jogot biztosító oklevelük. Az 1750-es években a szokolyaiakkal kellett pereskedni, mivel a szomszéd település állattartói a marosi területeken legeltettek.

Az állatok itatására a rét szélén fakadó Fehér-forrás vizét hasznosították. A víz felfogására lépcsőzetes vályúrendszert alakítottak ki: innen ered a Hét vályú elnevezés. Az itatót - a későbbi bővítés után - Tizenegy vályú néven említik.

A Szent György naptól Szent Mihály napig a Törökmezőn legelő, sokszor több ezer állat számára az itató közelében éjszakai szálláshelyet is kialakítottak. Az aklokat az 1980-as évek közepéig használta az itt juhokat legeltető gödi termelőszövetkezet.

Fajgazdag élővilág

A Törökmező hegyi legelőjének sztyepprétjein számos ritka növényfaj találja meg életfeltételeit. Kora tavasszal, március és április folyamán csodálhatjuk meg a tavaszi hérics 3-6 cm átmérőjű, aranysárga szirmokból álló virágzatát. A feltűnő szépségű növény tudományos nevét (Adonis vernalis) az ógörög mondák férfi szépségéről kapta. A legelő állatok nem bántották, mivel erősen mérgező hatású. A rét másik különleges növénye az agárkosbor, amely egyik leggyakoribb orchideánk. Bíborvörös, pettyezett, 1,5 cm nagyságú, sisak formájú virágok alkotta virágzatát májusban és júniusban hozza. Mindkét növény természetvédelmi oltalom alatt áll. Ne bántsuk őket, hagyjuk hogy mások is gyönyörködhessenek bennük!

Az idősebb marosiak még emlékeznek rá, hogy a legelőn egykor sok ürge élt. A föld alatt kialakított, több bejáratú üregekben élő emlős megritkulását nemcsak az okozta, hogy kedvelt csemegeként még az 1980-as években is öntötték őket. Az egykori legelő becserjésedése sem kedvezett a nagy, nyílt térségeket kedvelő kisemlősnek. Az ürge eltűnésével megritkult a Dél-Börzsöny kerecsensólyom állománya is. Ma már csak elvétve lehet látni a rét felett alacsonyan vadászó, fokozottan védett madárfaj egy-egy példányát.

A sokféleség megőrzése

Az olyan emberi hatásra kialakult élőhelyek, mint a törökmezői helyi legelő, hosszabb távon csak a folyamatos emberi tevékenység révén maradhatnak fenn. Sajnos az elmúlt évtizedekben a külterjes (extenzív) állattartás a Dél-Börzsönyben - hazánk legtöbb vidékéhez hasonlóan - jelentősen visszaszorult, így elmaradt a rendszeres legeltetés, megindult a nyílt sztyepprét cserjésedése, újraerdősülése. Itt, a Törökmezőn, a folyamat első lépéseként a kora nyáron rózsaszín virágával, ősszel piros termésével (csipkebogyó) tündöklő gyepűrózsa, valamint a szúrós tövisekkel felfegyverkezett egybibés galagonya telepedett meg. A vadkörte - népi nevén a vackor - hagyásfaként maradt meg. Ezek a cserjék és fák készítik elő az igényesebb fafajok megtelepedéséhez szükséges környezeti feltételeket, az árnyékot, az egyenletesebb hőmérsékleti és vízgazdálkodási viszonyokat a gyertyán és a tölgy magoncai számára. A folyamat zárásaként a területet visszafoglalja az erdő. A beerdősüléssel fokozatosan visszaszorulnak a ritka, védett lágyszárúak.

A Törökmezőn az erdészet a cserjék eltávolításával igyekszik fenntartani a nyílt gyep jelleget, megőrizve ezzel a ritka, védett növény- és állatfajok élőhelyét.

De hogyan kerülnek ide a törökök?

A hagyományok szerint a fennsíkszerű magaslaton elhelyezkedő legelő egykor a Visegrádi várat ostromló szultáni hadak táborozóhelye volt. A hódoltság idején a törökök itt rendezkedtek be élő állat tartására és fegyveres őrzésére. Azt tartják, hogy az ostrom során a törökök innen lőtték a várat. Nagymaros több mint 140 év után, 1685-ben szabadult fel a török uralom alól. A törökökre utaló név több régi térképen a környező településekre a XVIII. század elején érkező német (sváb, mainzi, frank) telepesek nyelvén, Türkengrund vagy Türken Feld néven szerepel.


Fényképek, ábrák

Törökmező - 01_Torokmezoi_ret_tavaszi_aszpektusa.jpg
Fehér-forrás - 01_ feher-forras.jpg
Hét vályú - 01_ het_valyu_01.jpg, 01_ Het_valyu_02.jpg
Tavaszi hérics - 01_tavaszi_herics.jpg
Agárkosbor - 01_agarkosbor.jpg
Ürge - 01_urge.jpg
Nyílt sztyepprét cserjésedése - 01_nyilt_sztyeppret_ cserjesedese.jpg
Gyepűrózsa - 01_ gyepurozsa.jpg
Egybibés galagonya - 01_egybibes_galagonya.jpg
Vadkörte - 01_ vadkorte.jpg
Cserjeirtás nyomai a Törökmezőn - 01_ Cserjeirtas_Torokmezo.jpg
A Visegrádi vár Nagymaros felől - 01_Visegradi_var.jpg
Régi térkép - 01_II_katonai_felmeres_Torokmezo_ret.jpg

2. állomás: A Dél-Börzsöny erdei élőhelyei

A Dél-Börzsöny erdei élőhelyei

A Börzsöny területén az emberi beavatkozást megelőzően - az éghajlati adottságoknak megfelelően - szinte mindenütt zárt lomboserdők tenyésztek. Erdőtlen területek csak kisebb foltokban voltak jellemzőek, ahol a sekély talajtakaró nem tette lehetővé fás élőhelyek kialakulását. A hegység legmagasabb, központi részeinek jellemző erdei élőhelyei a hegyvidéki (montán) és középhegységi bükkösök. Az alacsonyabb részeken - így a Dél-Börzsönyben is - a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek kiterjedt állományaival lehet találkozni. Ezeket a lealacsonyodó hegységperemek felé a középhegységi cseres-tölgyesek váltják fel. Az erdei élőhelyek változatosságát a kőzet-, talaj- és víztani okok miatt kialakult természetes erdők (pl. mészkerülő és mészkedvelő erdők, égerligetek), valamint az ember által telepített kultúrerdők (pl. fenyvesek) növelik.

Változatos faj- és korösszetétel

Az állomás környékének erdeiben az éghajlati viszonyok alapján a cser és a kocsánytalan tölgy az uralkodó fafaj. A két állományalkotó fafaj mellett a patakvölgy alján, a magasabb páratartalomnak köszönhetően a lombkorona második szintjében az árnyéktűrő gyertyán is nagy számban fordul elő. A tanösvény állomásának helyet adó állomány vegyes korösszetételű: az „idősebb" (70-80 éves) egyedek mellett „középkorú" és „fiatal" fákat is láthatunk. Mivel a patakvölgy peremén elhelyezkedő állomány fontos szerepet tölt be a talajerózió elleni védelemben, az erdőgazdálkodó az idős állomány fenntartására törekszik. Így még várhatóan sokáig gyönyörködhetünk a természetközeli öreg erdő gazdag élővilágában.

Az út mentén korábban látott vágásterületek állományai 2010-ben érték el vágásérettségi-korukat (80 év), így letermelésre kerültek. Az innen kikerült jó minőségű faanyag épületfaként, bútoralapanyagként és tüzelőként hasznosult. Az erdő felújítása természetes úton, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott, itt honos fákon termelődő magokból történik. Most évtizedeken keresztül szakszerű, gondos ápolásra van szükség, mivel helytelen erdészeti beavatkozások esetén az erőteljes növekedésű fa, cserje és lágyszárú fajok (vágásnövényzet) juthatnak domináns szerephez az állományban, miközben a tölgy és cser visszaszorul. Csak így biztosítható, hogy újra olyan erdő alakuljon ki, amely gazdag élővilágnak ad otthont, és az erdőjárók számára is vonzó tájképi környezetet biztosít.

Egy tavaszi erdei szépség

A tölgyesben kora tavasszal találkozhatunk a pirosló hunyor 2-3 cm hosszú csészelevelekből álló, piros vagy ibolyáslila színű virágaival. A védett növény a Börzsönyben csak itt, a Nagymaros-Zebegény-Kóspallag közötti, meszes talajú hegyekben fordul elő. Az Észak-magyarországi-középhegységben még többfelé előfordul (pl. Bükk), ugyanakkor délnyugati irányban a Pilis az utolsó előfordulása. A Dunántúli-középhegységben a kisvirágú hunyor, a Mecsekben és a Zselicben az illatos hunyor „helyettesíti".


Fényképek, ábrák

Tanösvény állomásának helyet adó állomány - 02_tolgyes.jpg
Csertölgy habitusa - 02_csertolgy_habitusa.jpg
Csertölgy levele, virága - 02_csertolgy_levele_viraga.jpg
Csertölgy kérge - 02_csertolgy_kerge.jpg
Kocsánytalan tölgy habitusa - 02_kocsanytalan_tolgy_habitusa.jpg
Kocsánytalan tölgy kérge - 02_kocsanytalan_tolgy_kerge.jpg
Kocsánytalan tölgy levele, termése - 02_kocsanytalan_tolgy.jpg
Gyertyán habitusa - 02_gyertyan_habitusa.jpg
Gyertyán kérge - 02_gyertyan_kerge.jpg
Gyertyán levele, termése - 02_gyertyan.jpg
Pirosló hunyor - 02_piroslo_hunyor_01.jpg, 02_piroslo_hunyor_02.jpg
Illatos hunyor - 02_illatos_hunyor_01.jpg

3. állomás: Erdőgazdálkodás? Természetesen!

Az állomáshelyről észak felé tekintve a Börzsöny déli és délnyugati részének erdőfedte hegyeire nyílik kilátás. Az itteni, Zebegény, Márianosztra és Kóspallag közigazgatási területén - s további 8 település határában - húzódó erdőkben az Ipoly Erdő Zrt. Nagymarosi Erdészete gazdálkodik.

Az erdészet kezelésében álló, közel 10 000 hektáros kiterjedésű erdők legjellemzőbb fafaja a kocsánytalan tölgy (44 %) és a cser (24 %). A hegyek magasabban fekvő, s ezért több csapadékban részesülő, hűvösebb részein a bükk válik uralkodóvá (13 %).

Az erdészet területének jelentős része - mintegy 85%-a - a Duna-Ipoly Nemzeti Park része: ezeknek az erdőknek az elsődleges rendeltetése a természetvédelem. A természetvédelmi oltalom alatt álló erdők felújítása elsősorban természetes úton, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott, itt honos fákon termelődő magokból történik. A fakitermelés kíméletes technológiák alkalmazásával zajlik, idő- és térbeli korlátozásokkal, a védett és fokozottan védett növény- és állatfajok megőrzését szem előtt tartva. Az erdészet által folytatott fenntartható tartamos természetközeli gazdálkodás célja, hogy a lakosság és az ipari tevékenység fa iránti szükségletét hosszú távon, a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság szempontjait egyaránt figyelembe véve elégítse ki.

Az erdők természetes úton történő felújításának egyik fontos feltétele a vadlétszám megfelelő nagyságának beállítása és szinten tartása. Mivel a nagymarosi erdőkben mind az erdőgazdálkodási, mind a vadgazdálkodási feladatokat az Ipoly Erdő Zrt. látja el, az állományszabályozás során az erdőfelújítás sikeressége kiemelkedő szempontként jelenik meg. A vadgazdálkodás - az állományszabályozás mellett - jóléti és gazdasági szerepet is betölt. Az elejtett nagyvad döntő része gímszarvas és vaddisznó. A börzsönyi gímszarvas bikáknak jellemzően kis tömegű, ugyanakkor rendkívül mutatós a trófeája.

A Börzsöny déli részének természeti értékekben, látnivalókban bővelkedő erdeit sok turista látogatja. Az erdészek a pihenésre, kikapcsolódásra, ismeretszerzésre vágyók igényeit erdei pihenőhelyek, tanösvény létesítésével igyekeznek segíteni. A Nagymarosi Erdészet közjóléti tevékenységének keretében létesült a Törökmezői tanösvény is.

Fényképek, ábrák, térkép

Kilátótérkép a települések és jelentősebb hegyek megnevezésével - 03_ kilatoterkep.jpg
Kocsánytalan tölgy habitusa - 03_kocsanytalan_tolgy_habitusa.jpg
Kocsánytalan tölgy kérge - 03_kocsanytalan_tolgy_kerge.jpg
Kocsánytalan tölgy levele, termése - 03_kocsanytalan_tolgy.jpg
Csertölgy habitusa - 03_csertolgy_habitusa.jpg
Csertölgy levele, virága - 03_csertolgy_levele_viraga.jpg
Csertölgy kérge - 03_csertolgy_kerge.jpg
Bükk - 03_bukk.jpg
Gímszarvas - 03_gimszarvas.jpg
Vaddisznó - 03_vaddiszno.jpg

Linkek
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság - www.dinpi.hu

4. állomás: Csapásrétek

Csapásrétek - így ismerik a helybéliek ezt az idős tölgy és vadkörte hagyásfákkal tarkított, a környező erdők között hosszú, keskeny sáv formájában húzódó gyepes területet. Ez a hagyásfás legelő egy középkorban kialakult, a helyi közösségek számára igen fontos gazdálkodási mód emlékeként jelentős kultúrtörténeti értékünk. Mivel számos máshol erősen megritkult, természetvédelmi oltalom alatt álló állatfaj számára biztosít élőhelyet, így egyben megőrzésre érdemes természeti érték is. Ismerkedjünk meg a rét kialakulásával!

Úton a német marhavásárokra

A Csapásrétek hagyásfás legelőjét az egykor a területet borító zárt erdőségben alakították ki a környező településeken élők, a történeti források szerint még a középkorban. A hosszúkás tisztáson sok magányos fát, kisebb facsoportokat hagytak meg. A tölgy- és vadkörtefák a legelésző állatok és az ember számára menedéket nyújtottak az időjárás viszontagságai ellen, s a vadonélő gyümölcsfák meghagyásával a csordások, gulyások éhségüket is olthatták. Különös formája azt jelzi, hogy egykor nem elsősorban legelőként hasznosították, mint a legtöbb ilyen hagyásfás legelőt, hanem egy marhahajtó-út része volt.

A Dél-Börzsöny 300-500 méter magas hegyein, Zebegény és Nagymaros között átvezető útvonal a marhahajtók számára lehetővé tette a Duna mentén, nagy kerülővel haladó út levágását. Ráadásul ezek a dús hegyi legelők az állatok számára táplálékot is biztosítottak. Erre szükség is volt, mivel sokszor több ezer kilométer állt még előttük, míg eljutottak a nyugat-európai, elsősorban a németországi felvevőpiacokra.

Később Nagymarosról a marhacsordát és a "szegény emberek „teheneit", a kecskéket hajtották fel az itteni kövér füvű legelőkre. A Fehérhegyi úton még az 1960-as évek végén is naponta több ezer állatot hajtottak. Napjainkban sajnos már csak kevesen tartanak állatot a nagy állattartó hagyományokkal rendelkező településen.

Fajgazdag élővilág

A Csapásrétekhez hasonló fás legelőknek fontos szerepe van a biológiai sokféleség megőrzésében. Ezek az emberi hatásra kialakult élőhelyek olyan nyílt térségekben élő, de fákhoz kötődő állatfajoknak biztosítanak élőhelyet, illetve táplálkozó- és szaporodóterületet, amelyek egykoron igen jellemzőek voltak hazánk területén, azonban az ember tájalakító tevékenységével erősen megritkultak. A fajgazdag állatvilág elsősorban az idős fákhoz és a mozaikos élőhelyhez kötődik. A ragadozómadarak - mint például az egerészölyv - a nyílt terepre járnak zsákmányolni, a magányos fák pedig beülőhelyül szolgálnak számukra. A korhadó, idős fák ideális élőhelyet kínálnak az odúlakó madaraknak, például a harkályoknak, cinegéknek, a kisemlősöknek, így a peléknek, denevéreknek, valamint a rovaroknak, például a szarvasbogaraknak, az orrszarvú bogárnak és a nagy hőscincérnek.

Egy kultúrtörténeti és természeti érték újjáéled

A Csapásrétek idős hagyásfákkal tarkított legelője egy középkorban kialakult, a helyi közösségek számára igen fontos gazdálkodási mód emlékeként jelentős kultúrtörténeti értékünk. Mivel számos máshol erősen megritkult, természetvédelmi oltalom alatt álló állatfaj számára biztosít élőhelyet, így egyben megőrzésre érdemes természeti érték is.

Az olyan emberi hatásra kialakult élőhelyek, mint a Csapásrétek fás legelője, hosszabb távon csak a folyamatos emberi tevékenység révén maradhatnak fenn. Sajnos az elmúlt évtizedekben a külterjes (extenzív) állattartás a Dél-Börzsönyben - hazánk legtöbb vidékéhez hasonlóan - jelentősen visszaszorult, így elmaradt a rendszeres marhahajtás és legeltetés, megindult a nyílt gyepek újraerdősülése. A gyepvegetáció 20-30 év alatt sűrű, zárt erdővé alakult, a hagyásfákkal tarkított legelő eltűnt.

A dél-börzsönyi erdőkben gazdálkodó Ipoly Erdő Zrt. szakemberei 2009-ben kezdtek hozzá az egykori marhahajtó-út helyreállításához. A munka eredménye néhány év múlva fog igazán látszani, amikor a gyepszint helyreállítása is megtörténik. Térj vissza később is, és kövesd nyomon egy középkori tájrészlet eredeti formájában és szépségében történő helyreállítását!


Fényképek, ábrák

Csapásrét - 04_csapasret_01.jpg; 04_csapasret_02.jpg; 04_csapasret_03.jpg
Hagyásfa - 04_hagyasfa.jpg
A Dél-Börzsöny térképe a Csapásrétekkel - 04_Del-Borzsony_terkep.jpg
Kecskepásztorok a Fehérhegyi úton (forrás: Döbrössy Mihályné 2004) - 04_kecskepasztorok.jpg
A Fehérhegyi út a XIX. és XX. század fordulóján (forrás: Döbrössy Mihályné 2004) - 04_Feherhegyi_ut.jpg
Egerészölyv - 04_egereszolyv.jpg
Nagy fakopáncs - 04_nagy_fakopancs.jpg
Kék cinege - 04_kek_cinege.jpg
Nagy pele - 04_nagy_pele.jpg
Szarvasbogar - 04_szarvasbogar.jpg
Hőscincér - 04_hoscincer.jpg
Marhahajtó-út helyreállítása (2009. december) - 04_retrekonstrukcio.jpg

5. állomás: Erdészek a természetért

A dél-börzsönyi erdőkben gazdálkodó Ipoly Erdő Zrt. szakemberei 2009-ben kezdtek hozzá a Börzsöny és a Naszály élő és élettelen természeti értékeinek, valamint kultúrtörténeti emlékeinek megőrzését, helyreállítását szolgáló programjuk megvalósításához. Ez a természetvédelmi jellegű tevékenység az Európai Unió és a Magyar Állam pályázati támogatásával valósul meg.

Élőhely-helyreállítás a dél-börzsönyi réteken

Az olyan emberi hatásra kialakult élőhelyek, mint a Csapásrétek hagyásfás hegyi legelője, hosszabb távon csak a folyamatos emberi tevékenység révén maradhatnak fenn. Sajnos a külterjes (extenzív) állattartás a Dél-Börzsöny falvaiban - hazánk legtöbb vidékéhez hasonlóan - az elmúlt évtizedekben jelentősen visszaszorult. A rendszeres marhahajtás és legeltetés elmaradásával megindult a nyílt gyepek újraerdősülése. A gyepvegetáció 20-30 év alatt sűrű, zárt erdővé alakult, a hagyásfákkal tarkított legelő eltűnt.

Annak érdekében, hogy a térségnek ez a jelentős kultúrtörténeti emléke unokáink számára is fennmaradjon, az erdészek 2009-ben hozzákezdtek az egykori marhahajtó-út helyreállításához. Az elmúlt évtizedekben felnőtt fiatal faegyedeket eltávolították, így ismét láthatóvá váltak az idős hagyásfák. A rétrekonstrukció eredménye néhány év múlva fog igazán látszani, amikor a gyepszint helyreállítása is megtörténik. Térjen vissza később is, és kövesse nyomon egy középkori tájrészlet eredeti formájában és szépségében történő helyreállítását!

Élőhely-helyreállítási munkálatok kivitelezésére kerül sor a tanösvény 1. állomásán látott Törökmező értékes hegyi legelőjén is. A rendszeres legeltetés elmaradásával ott is megindult a nyílt sztyepprét cserjésedése, újraerdősülése. A folyamat első lépéseként a kora nyáron rózsaszín virágával, ősszel piros termésével (csipkebogyó) tündöklő gyepűrózsa, valamint a szúrós tövisekkel felfegyverkezett egybibés galagonya telepedett meg. A vadkörte - népi nevén a vackor - hagyásfaként maradt meg. Ezek a cserjék és fák készítik elő az igényesebb fafajok megtelepedéséhez szükséges környezeti feltételeket, az árnyékot, az egyenletesebb hőmérsékleti és vízgazdálkodási viszonyokat a gyertyán és a tölgy magoncai számára. A folyamat zárásaként a területet visszafoglalja az erdő. A beerdősüléssel fokozatosan visszaszorulnak a ritka, védett lágyszárúak, mint például a tavaszi hérics és az agárkosbor. A legelőn egykor nagy számban élt ürge már korábban eltűnt. Fontos táplálékállatának eltűnésével megritkult a Dél-Börzsöny kerecsensólyom állománya is: ma már csak elvétve lehet látni a rét felett alacsonyan vadászó, fokozottan védett madárfaj egy-egy példányát. A Törökmezőn az erdészet a cserjék eltávolításával igyekszik fenntartani a nyílt gyep jelleget, megőrizve ezzel a ritka, védett növény- és állatfajok élőhelyét.

Néhány év múlva remélhetően ismét régi pompájukban fognak tündökölni a Dél-Börzsöny legszebb hegyi rétjei, a Csapásrétek és a Törökmező. Sajnos egy valami még nagyon hiányozni fog mindkét helyről! A fajgazdag hegyi rétek hosszú távú megőrzését a legelő háziállatok biztosíthatnák.

Fényképek, ábrák

A Csapásrétek az élőhely-rekonstrukció előtt - 05_Csaparetek_2007.jpg
A Csapásrétek az élőhely-rekonstrukció után - 05_Csaparetek_2010.jpg
Nyílt sztyepprét cserjésedése - 05_nyilt_sztyeppret_ cserjesedese.jpg
Gyepűrózsa - 05_ gyepurozsa.jpg
Egybibés galagonya - 05_egybibes_galagonya.jpg
Vadkörte - 05_ vadkorte.jpg
Tavaszi hérics - 05_tavaszi_herics.jpg
Agárkosbor - 05_agarkosbor.jpg
Ürge - 05_urge.jpg
Cserjeirtás nyomai a Törökmezőn - 05_cserjeirtas_Torokmezo.jpg

6. állomás: Madárdalos börzsönyi erdők

Kora tavasztól madarak énekétől hangosak a Börzsöny erdei, rétjei. A madárszimfónia a forró nyári napok érkeztével lanyhul, majd késő ősszel elhalkul.

Az ember a madarak szolgálatában

Vajon milyen lehet az erdő madárdal nélkül? Ne akarjuk megtudni! Itt a Börzsönyben az erdészek sok-sok éve óvják, védik az erdei élőhelyeket, ápolják, kezelik a faállományokat, megteremtve az életfeltételeket egy fajokban gazdag madárvilágnak. Az odúlakó madaraknak - melyek száma hazánkban közel harminc - lelkes madárvédők fáradságos munkával mesterséges odúkat készítenek. Erre nagy szükség van, mivel természetes odúkat kizárólag egyes harkályfajok, így például a közép, a nagy és a fehérhátú fakopáncs készítenek. A madárvédők ezzel nagy segítséget adnak a fészekrakás előtt álló madárcsaládoknak, akik menedéket keresnek a szeszélyes időjárás és a ragadozók elől. Munkájukra a rétek, erdők összes lakójának nagy szüksége van, mert sajnos vannak olyan emberek is, akik kárt tesznek az erdei élőhelyekben. Az odúk csoportos elhelyezésével létrehozott odútelepek manapság egyformán fontos szerepet töltenek be a védett természeti területek erdeiben, a gazdasági hasznosítás alatt álló erdőkben, a mezővédő erdősávokban, a parkokban, a gyümölcsösökben és a kiskertekben. A tanösvény itteni állomása mellett lévő erdőben egy helyi madárvédők által létesített odútelep segíti a Börzsöny gazdag madárvilágának fennmaradását.

Az odútelep tollas lakói és betolakodói

A Kapu-hegy nyugati oldalának tölgyesében létesített odútelepen mintegy 40 madárodú kapott helyet. A különböző típusú odúk eltérő méretű, életmódú és fészkelési szokásokkal rendelkező madárfajok számára biztosítanak biztonságos fészkelési lehetőséget. Az odúkat szén-, kék- és barátcinege, csuszka, mezei és házi veréb, szürke légykapó, vörösbegy, barázdabillegető, kerti és házi rozsdafarkú, nyaktekercs használja. Az ilyen odútelepeken gyakran előfordul, hogy az odúkat egyes rovar-, hüllő- vagy emlősfajok nézik ki maguknak. Így egyes odúkban akár lódarázs, erdei sikló vagy pelék is megtelepedhetnek. Az odútelepet a Börzsöny Alapítvány és a Magyar Madártani Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportja létesítette és tartja fenn.


Internetes játék

Madáretető internetes etetési naplóval


Fényképek, ábrák

Madárvédők mesterséges odúkat helyeznek ki - 06_mesterseges_odu.jpg; 06_mesterseges_odu_kihelyezese.jpg
Széncinege - 06_szencinege_Nagy_Csaba.jpg
Kékcinege - 06_kekcinege_Nagy_Csaba.jpg
Barátcinege - 06_baratcinege_Nagy_Csaba.jpg
Vörösbegy - 06_vorosbegy_Hernadi_Laszlo.jpg
Nyaktekercs - 06_nyaktekercs_Palanki_Zsolt.jpg
Lódarázs - 06_lodarazs_Nagy_Csaba.jpg
Erdei sikló - 06_erdei_siklo_Nagy_Csaba.jpg
Nagy pele - 06_nagy_pele_Nagy_Csaba.jpg
Mogyorós pele - 06_mogyorós_pele_Nagy_Csaba.jpg

Linkek

Börzsöny Alapítvány - www.borzsony.org
Magyar Madártani Egyesület - www.mme.hu

7. állomás: Feketefenyves a Fehér-hegyen

Feketefenyves a Fehér-hegyen - szokatlan „színek" a Börzsönyben. A tanösvényen megismerkedhetünk ennek az idegenhonos erdei élőhelynek a természeti-táji adottságokkal való kapcsolatával.

Egy beszédes földrajzi név

Az előttünk álló magaslatot a helybéliek Fehér-hegynek nevezik, régi térképeken német nevén, Weisser Berg-nek említik. Nevét a Dél-Börzsönyben a vulkáni kőzeteket fedő, vagyis a vulkáni tevékenységet követő tengerelöntés során keletkezett kőzetről, a lajtamészkőről kapta. A környéken ritka mésztartalmú kőzetet többfelé bányászták. A tanösvény első szakaszán egy kisebb kőfejtőt láthattunk a Törökmezőn, és az erdészeti utak bevágásaiban is sokfelé fehérlik ez az üledékes eredetű kőzet.

Egy idegenhonos erdei élőhely

A feketefenyő szabálytalan, ernyőszerűen kiszélesedő koronájú, nagy termetű fenyőfaj. Egyenes, hengeres törzse már alacsonyan elágazik. Kérge sötét szürkésbarna, mélyen repedezett, lemezesen pikkelyes. Merev, kemény, sötétzöld (csaknem fekete), 10-15 cm hosszú tűlevelei párosával állnak a törpehajtásokon. Nevét tűleveleinek szokatlanul sötét színéről kapta. Nagy, barna tobozai két év alatt érnek be.

Az örökzöld feketefenyő őshazája Kis-Ázsia és Délkelet-Európa, hazánk területén nem honos. A XIX. század végén kezdték telepíteni, elsősorban talajvédelmi célból: a meredek, kopár hegyoldalakon a talaj lepusztulásának megakadályozására. Mivel várakozáson felül beváltotta a hozzá fűzött reményeket, később már fájáért is ültették. A telepítés két nagy hullámban zajlott, először az 1950-es, majd az 1970-es években.

A XIX. és XX. század fordulóján készült egyik archív fotón látszik, hogy a talaj a Fehér-hegyen is erősen erodálódott volt. Talán emiatt, a felszínen lévő fehér lajtamészkőről kapta a hegy az elnevezését. A feketefenyves telepítése kopárfásítási szerepet töltött be, s immár több mint 100 éve itt áll. A feketefenyő - a legtöbb fenyőfélétől eltérően - a meszes talajt kedveli, ezért is érzi jól magát a Fehér-hegyen.

Ennek az idegenhonos fenyőfélének a nagy, elegyetlen állományai számos ökológiai és természetvédelmi problémát okoznak. A sűrű, zárt állományt alkotó fenyvesből kiszorulnak a természetes életközösségek, az állomány kimondottan fajszegény. Az előttünk látható feketefenyves két évtizeden belül eléri vágásérettségi korát. A terület újratelepítése - összhangban a hatályos jogszabályokkal - honos fafajokkal, a termőhelyi adottságoknak megfelelően elsősorban tölgyekkel fog történni.


Fényképek, ábrák

A lajtamészkövet létrehozó tenger-előrenyomulás (kék színnel) a Börzsönyben
- 07_keso_miocen_tengerelorenyomulas_abra.jpg
Egykori lajtamészkő kőfejtő Törökmezőn - 07_lajtameszko_kofejto.jpg
A feketefenyő tűlevele és toboza - 07_fekete_fenyo.jpg
A Fehér-hegyi út a XIX. és XX. század fordulóján (forrás: Döbrössy Mihályné 2004) - 07_Feher_hegyi_ut_archiv_foto.jpg


8. állomás: A Büdös-tó

Az előttünk látható vízfelületet a marosiak többsége Büdös-tó néven ismeri. Az erdészek Tilalmasi-tó néven emlegetik. A történeti források a környéken egy Somosi-tó (Kleine Fitze) nevű vízfelületet említenek a „Fenyvessel szemben". Vajon ugyanarról a tóról van szó?

A Börzsöny és a hozzá hasonló vulkanikus eredetű hegyvidékek természetes eredetű állóvizekben általában szegények. A Büdös-tó a környék egyetlen nagyobb vízfelülete. Vajon hogyan jött létre? A kis állóvíz eredetét sajnos homály fedi. A történeti források a Somosi-tó kapcsán említik, hogy a XX. század elején a községi jégvermek megtöltéséhez innen termelték és szállították a jeget, amikor a Duna nem fagyott be. Ezt arra utal, hogy feltételezhetően mesterségesen tartottak szabadon egy vízfelületet, hogy az ne iszapolódjon el.

Sűrű forgalom

A Büdös-tó a környék egyetlen nagyobb vízfelülete, így számos élőlény számára fontos ivóvízforrás. Érdemes egy kicsit csendben megbújni a tóparton. Jó eséllyel találkozhatunk erdei vadakkal, őzzel, gímszarvassal, vaddisznóval, amikor inni, dagonyázni járnak le a tóhoz. A tőkés récék is általában hamar felfedezik maguknak a kisebb-nagyobb vízfelületeket. Ha szerencsénk van, akár a tó iszapjában táplálékért kutató fekete gólyát is megpillanthatunk. A ritka, védett madár - fehér társával ellentétben - a településektől távol eső, háborítatlan erdőkben rakja fészkét. A tavat felkereső emlősök és madarak elsősorban a tóban élő vízirovarokkal, kétéltűekkel és hüllőkkel táplálkoznak. Mivel nagyon kicsiny a vízfelület, ugyanakkor sokan „pályáznak" ezekre az élőlényekre, a tóban a vízi élővilág egyedszáma az év folyamán gyorsan csökken.

Egy vizes élőhely helyreállítása

Ha valaki az elmúlt években járt a Büdös-tónál, egy eliszaposodott, kis nyílt vízfelületű állóvizet láthatott. Az „Erdészek a természetért" program keretében 2009 őszén sor került a tó medrének kimélyítésére, és a vízutánpótlást árkok létesítésével igyekeznek elősegíteni az erdészek. Így ismét olyan vízfelület jön létre, amelyben sok élőlény, elsősorban hüllők és kétéltűek találják meg életfeltételeiket, amelyek aztán táplálékforrásul szolgálnak más állatcsoportok számára.

Fényképek, ábrák

Őz - 08_ozbak.jpg
Gímszarvas - 08_gimszarvas.jpg
Vaddisznó - 08_vaddiszno.jpg
Tőkés réce tojó - 08_tokes_rece_tojo.jpg
Tőkés réce gácsér - 08_tokes_rece_gacser.jpg
A Büdös-tó az élőhely-rekonstrukciót megelőzően - 08_Budos_to_2009.jpg
A Büdös-tó az élőhely-rekonstrukciót követően - 08_Budos_to_2010.jpg



9. állomás: Hegyes-tető

A Hegyes-tető - német nevén Spitz Kopf vagy Spitz Berg - a Dél-Börzsöny egyik emblematikus hegye. A kilátóból a Dunakanyarra nyílik csodálatos kilátás, amelyet sokan Magyarország legszebb tájának tartanak. Nem véletlenül, hiszen hazánkban kevés olyan hely van, ahol a hegyek és vizek ilyen közvetlen módon találkoznak, s mindezt a látványt még viszonylag jó állapotban fennmaradt középkori várrom teszi felejthetetlenné. Érdemes megismerkedni a környék kialakulásával!

Hol is járunk?

A Hegyes-tető és a tanösvény korábbi állomásai a Duna nagy kanyarulatától északra, a Börzsöny hegység déli részén helyezkednek el. A hegység legdélebbi két kiemelkedését, a Hegyes-tetőt (482 m) és a Szent Mihály-hegyet (484 m) a geológusok és geomorfológus szakemberek mégis a Visegrádi-hegység részének tartják. Ennek magyarázatát a két hegység kialakulásában kell keresni.

A Visegrádi-hegység és a Börzsöny a földtörténet miocén korában, mintegy 16-14 millió évvel ezelőtt zajlott vulkáni tevékenység során jött létre. A mai Hegyes-tető és Szent Mihály-hegy környéke egy hatalmas, mintegy 10-12 kilométer átmérőjű, 1100-1200 méter magas rétegvulkáni kúp része volt. A vulkáni felépítmény központi része kétszer is beszakadt, s ezzel egy kettős kaldera jött létre. A lávakőzetekből és vulkáni tufákból álló vulkáni felépítmény központja, illetve a kalderák középpontja a mai Duna vonalától délre, a Keselyűs-hegy környékén lehetett. A mai Hegyes-tető az idősebb, nagyobb átmérőjű kaldera északi peremén helyezkedett el.

Ezt a hatalmas, összetett vulkáni felépítményt - amely addigra már jelentős mértékben lepusztult, átalakult - a pleisztocén korban, alig 1-2 millió évvel ezelőtt a Duna átvágta. Az északi kisebb rész ekkor került közvetlen kapcsolatba a mai Börzsönnyel, amelyet szintén intenzív vulkáni tevékenység hozott létre a Visegrádi-hegységgel egyidőben.

Vagyis a címben kérdésre a válasz: a Hegyes-tető és a tanösvény korábbi állomásai tájföldrajzi szempontból a Börzsöny hegységben helyezkednek el, szerkezet-morfológiai szempontból viszont a Visegrádi-hegység részét képezik.

Turisztikai létesítmények a természetjárás hőskorából

Budapest közelségének és a jó megközelíthetőségi lehetőségnek köszönhetően a Nagymaros és Zebegény környéki erdőkben a természetjárást nagy múltra tekint vissza. A Hegyes-tető és Szent Mihály-hegy környéke az 1914-ben alakult ún. Encián Turisták kezdeményezésére a Magyar Turista Szövetség egyik mintaterülete lett. A környék turistaútvonal-hálózatának felfestésére - a két évvel korábban elfogadott szabályzat alapján - 1932-ben került sor. Az útvonalak mentén - főleg a Zebegény felőli meredek felvezető utak mellett -több pihenőhely létesült. A Hegyes-tetőn az előttünk látható Julianus barát kilátótorony 1938-1939-ben épült. Hazánk egyik legszebb kilátótornyának oldalán ma is látható az Encián Turisták emléktáblája. Az 1990-es évek elejétől az erdészet létesített erdei pihenőket, hozzájárulva a szabadidő kultúrált eltöltése feltételeinek megteremtéséhez.

Internetes szavazás

Ön szerint a Hegyes-tetőn álló Julianus barát kilátótorony körül szükség van-e a környező fák kivágására, a jobb kilátás érdekében?

Nem - Igen, néhány van kivágása szükséges - Igen, jelentősen meg kellene ritkítani a környező erdőket

Fényképek, ábrák

Kilátás a Hegyes-tetőről - 09_kilatas_Hegyes_tetorol.jpg
Vulkáni hegyformák a Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben - 09_miocen_vulkanizmus_Borzsony.jpg
Az Encián Turisták emléktáblája - 09_ Encian_turistak_emlektablaja.jpg

Letölthető anyagok

Indítótábla
Tábla - 1. állomás: Törökmezői legelők
Tábla - 2. állomás: A Dél-Börzsöny erdei élőhelyei
Tábla - 3. állomás: Erdőgazdálkodás? Természetesen!
Tábla - 4. állomás: Csapásrétek
Tábla - 5. állomás: Erdészek a természetért
Tábla - 6. állomás: Madárdalos börzsönyi erdők
Tábla -7. állomás: Feketefenyves a Fehér-hegyen
Tábla - 8. állomás: A Büdös-tó
Tábla - 9. állomás: Hegyes-tető
Leporelló (Bernecebaráti tanösvény, Törökmezői tanösvény, Gyadai „ovis" tanösvény)

 

ende
Keresés



Kisirtáspusztai hegyi menedékházak
Kisirtáspusztai hegyi menedékházak
 
WENCKHEIM-HÁZ
WENCKHEIM-HÁZ
 
SZÉNPATAKI KULCSOSHÁZ
SZÉNPATAKI KULCSOSHÁZ
 
KIRÁLYHÁZA FELSŐ
KIRÁLYHÁZA FELSŐ
 
BÁNKI VENDÉGHÁZ
BÁNKI VENDÉGHÁZ
 
KIRÁLYHÁZA ALSÓ
KIRÁLYHÁZA ALSÓ
 
TÓVIKI VENDÉGHÁZ
TÓVIKI VENDÉGHÁZ
 
KATALINPUSZTAI KIRÁNDULÓKÖZPONT
KATALINPUSZTAI KIRÁNDULÓKÖZPONT
 
PÉNZÁSÁSI ERDEI TURISTAHÁZ
PÉNZÁSÁSI ERDEI TURISTAHÁZ
 
DOMSZKY PÁL MATRACSZÁLLÁS
DOMSZKY PÁL MATRACSZÁLLÁS
 
ZEBEGÉNYI ERDEI SÁTORTÁBOR
ZEBEGÉNYI ERDEI SÁTORTÁBOR