UGRÁS AZ OLDALRA


BÖRZSÖNY
Börzsöny földtan
A hegyvidékek kistájai
Éghajlat
Vízrajz
A Börzsöny élővilága
Történelmi értékek
CSERHÁT
Cserhát földtan
A hegyvidék kistájai
Éghajlat
Történelmi értékek
Medves-vidék
ERDEI ISKOLA
DOMSZKY PÁL ERDEI ISKOLA
Domszky Pál Erdészház
Elérhetőség
Programok
Áraink
Szálláshelyünk
AKCIÓS CSOMAGOK
KATALINPUSZTAI ERDEI ISKOLA
Árjegyzék
Programok
Nyitvatartás
Táborok
GÖRDÜLŐ TANÖSVÉNY
Általános információk
Program
Témakörök és modulok
Elérhetőség, foglalás
ERDEI VASUTAK
Kemencei Erdei Múzeumvasút
Menetrend és díjszabás
Vasút története
Királyréti Erdei Vasút
Menetrend
Díjszabás
A vasút története
Rendezvénykocsi
Napelemes motorkocsi
Nagybörzsönyi EV
Kapcsolat
Márianosztra - Nagyirtás erdei vasút
Menetrend
Díjszabás
Kapcsolat
Vasút történet
Szabadidő
NAGYMAROSI BRINGAPONT
JÁTSZÓTEREK
DIÓSJENŐI BRINGAPONT
METEOROLÓGIAI HÁLÓZAT
On-line mérési adatok
AJÁNLÓ
TANÖSVÉNYEINK
Diósjenői Tanösvény
Gyadai Tanösvény
Strázsa-hegyi Tanösvény
Ovis Tanösvény
Törökmezői Tanösvény
Bernecebaráti tanösvény
Hollókői tanösvény
Somoskői Kirándulóközpont
KIRÁNDULÓKÖZPONT
DIÓSJENŐ
ELÉRHETŐSÉG
ÁRAINK
NYITVATARTÁS
Látogatási rend
Témanapok
KERÉKPÁR KÖLCSÖNZÉS
Szervezett foglalkozások
KATALINPUSZTA KIRÁNDULÓKÖZPONT
Nyitvatartás
Árjegyzék
Programok
Információk
Elérhetőségek
Táborok
NYÍRJESI FŰVÉSZKERT ÉS VADASPARK
Hasznos információk
Bemutatása
Somoskői Kirándulóközpont
Salgóbányai Erdészház
TÚRÁZÁS
Kerékpáros szabályok
Térképes információk
Erdőlátogatás
Táborozás
Túraajánlatok
Túra Salgótarján-Eresztvény között
Eresztvény-Petőfi sétány-Somoskő
Salgóbánya-Szilváskő-Rónabánya
Salgótarján-Karancs-Somoskőújfalu


 
 
 


 
 


 
 


 

A Cserhát földrajzi helyzete

Jellegzetes cserháti tájAz Északi-középhegység hatalmas vulkáni tömegei - a Börzsöny és a Mátra - között változatos földtani adottságú, apró mozaikos természeti értékekben gazdag táj, a Cserhát terül el. A nagy kiterjedésű tájegységet nyugaton a Börzsöny, délen az Alföld, keleten a Tarján-patak völgye és a Zagyva folyó, míg északon az Ipoly határolja. Szűkebb értelmű tájföldrajzi megközelítésben csupán a központi, legmagasabbra kiemelt részét nevezzük Cserhátnak. A tágabb Cserháthoz szorosan hozzákapcsolódik északkeleten a Karancs hegytömbje, míg a Tarján-patak balpartján már a Medvesvidék bazalt világa emelkedik. E vidék domborzati arculatának sokrétűségét tagolt dombsági hátak, karsztososdott sasbércek, vulkáni kúpok és vonulatok, felszín alatti és felszínre került szubvulkáni testek, illetve széles teraszos völgyek, medencék jellemzik.     

A Cserhát földtani felépítése, földtörténete

Szárazulatok(barna) és tengeröblözetek(kék) aránya a miocénbanA Cserhát geológiai felépítésében - ellentétben a környezetében emelkedő Mátrával és Börzsönnyel - nem kizárólagosan egyeduralkodóak a vulkáni kőzetek, bár jelentős kiterjedésű területeken játszanak meghatározó szerepet. A változatos típusú vulkanitok mellett nagyobb hangsúlyt kapnak a sekélytengeri üledékek, mint pl. a homokkövek, agyagmárgák, slírek. Kisebb arányban, de jelen vannak az egykori óceánok mélyén lerakódott mészkövek és dolomitok is, valamint az alacsonyabb térszínek fiatalabb korú folyóvizi (fluviális) homokos-kavicsos üledékei. A táj földtörténeti fejlődése során hosszú és változatos utat járt be. Jó példa erre, hogy  200 millió évvel ezelőtt még jóval délebbre helyezkedtek el a Cserhátot felépítő kőzetek. A későbbiek során a területet elöntő tengerekben rakódtak le a mai Naszályt és Csővár-Romhányi rögvidéket alkotó karsztos mészkövek és dolomitok. Ezt követően - a jelentős üledékes réteghiány is erre utal - hosszú ideig felszínlepusztulásos szárazulat volt e vidék. Kb. 40 millió évvel ezelőtt a délnyugatról újból benyomuló tenger nyomán, az eocén végétől a miocénig (kb. 20 millió éven keresztül) nagy vastagságú üledékréteg rakódott le. A Budai Paleogén medence elnevezésű üledékgyűjtő, állandóan változó kiterjedésű és mélységű tengeri öblözetében főként agyagmárgák, márgák, homokkövek, slírek (finomszemű összecementált kőzetliszt) képződtek. A Cserhát nagy részén ma is ezek a kőzetek az uralkodóak a felszínen. Kb. 20 millió évvel ezelőtt, párhuzamosan a Kárpátok erőteljes kiemelkedési folyamataival a tengerelöntés megszűnt és hegyközi medencékkel, sűrű folyóhálózatokkal tagolt táj alakult ki, melynek szubtrópusi klímáján gazdag élővilág tenyészett. Az egykori nagy kiterjedésű mocsarak emlékei a mára nagy részt gazdasági jelentőségüket vesztett Salgótarján környéki barnakőszén-rétegek. Ezt a miocén kori ősföldrajzi környezetet (fáciest) őrizte meg, a konzerváló vulkáni törmeléktakarónak köszönhetően, a méltán világhírű ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület.

Ősvilági Pompei

      Ipolytarnóci ősnyomos lelőhely földtani metszete

Kubinyi Ferenc 1836-37-ben fedezte fel a Csapás-völgyben a több mint 20 millió éves őslelet együttest, amely a világ harmadik leggazdagabb lábnyomos lelőhelye. Mintegy 20 millió évvel ezelőtt hatalmas vulkánkitörés rázta meg e tájat, s a forrón hömpölygő vulkáni anyag betemette a gigantikus méretű fákat, az ősi életteret. Egykor bővízű források táplálták az itt rohanó folyókat, melyek partszegélyein gazdag állatvilág sereglet szomját oltani. A folyópartot szegélyező buja szubtrópusi galériaerdőkben, páfrOrrszarvú csúszás-nyomfosszilia Ipolytarnóconányok, fenyők, magnóliák, pálma, babér és platán félék növénytársulásai találták meg életfeltételeiket. Az itt fellelhető „ősvilági Pompei” vulkáni hamutakaróval betemetett kincsei között, 24- féle cápa fogai, krokodil- és delfinfogak, megkövesedett fák, 5000-nél is több szubtrópusi, egzotikus levéllenyomat, 2000 állati lábnyom tárul fel az idelátogató előtt. A jól kiépített Borókás-árok geológiai tanösvényén mintegy 800 méteres út tehető meg a történelmi múltba. Az ősfelszínen – főként az itató és a gázlóhelyeken - páratlan értékű ősélet nyomok maradtak fenn, így 11 állatfaj (ősorrszarvú, párosujjú patások, ragadozók, madarak) lábnyomait sikerült azonosítani, de emellett hullámfodrok, lépés-, pihenés-  és   csúszásnyomok, esőcsepp nyomfossziliák maradványai is az iszapba kövültek. A látnivalók nagy része a szabadban tekinthető meg, de két zárt csarnokot (nagycsarnok és a pincerész) is találunk. A természetvédelmi terület fogadóépületétől a geológiai tanösvény bejáratáig egy 700 méteres kőzetparki ösvény segítségével utazhatunk vissza az időben.

A vulkáni Cserhát

A Cserhát földtörténetének miocén kori eseményei sorában a következő jelentős lépést a kárpáti és bádeni időszakok (a börzsönyi vulkanizmussal nagyjából párhuzamosan) felszíni andezitláva ömlései jelentik. Ezek hozták létre a mai Cserhát vulkanikus eredetű részét. A hatalmas magmatömegek Andezit feltáráshelyenkét azonban nem voltak képesek áttörni a fedőkőzeteket és így nem érték el a felszínt. A többnyire üledékes eredetű kőzetrétegeket felpúpozva kőlencséket, ún. lakkolitokat hoztak létre, melyek a későbbi korok intenzív eróziós, pusztító erőinek köszönhetően ma már sok helyütt szabadon tanulmányozhatóak. Ilyen hatalmas kiterjedésű lakkolit-képződmény a Cserháthoz tartozó, bár tájföldrajzi értelemben sokszor külön kezelt, Karancs is. A Cserhát más jellegű szubvulkáni formákban is gazdag. A felszínre utat kereső andezites magmaanyag a fedőkőzet minden egyes repedésébe, hasadékába behatolt, majd ott megrekedve lassan kihűlt és megszilárdult. Az így kialalkut andezittelérek később a felszínre bukkantak és a Középső-Cserhátban a táj arculatát meghatározó, töltésekhez hasonló, több km hosszú rajokat alkottak. A miocén végével a vulkáni tevékenység lassan megszűnt. A szarmata, majd a pannon  földtani korszakokban a térszín süllyedni kezdett, szárazföldi és folyóvizi lepusztulásos folyamatok domináltak. Ennek köszönhetően enyhén hullámos dombvidék jött létre. A pliocén kori  jelentős szerkezeti (tektonikus) mozgások következtében törések, vetődések mentén  alakultak ki a mai domborzati és vízrajzi arculat elemei. Például a peremi helyzetű hegylábfelszínek (Cserhátalja) illetve a folyó- és patakhálózat nyomán a völgyi kijáratokban a hatalmas hordalékkúpok. Ezek a szerkezeti mozgások tették lehetővé, hogy a hegység ÉK-i peremén bazaltmagma nyomuljon fel a felszínre. Ennek nyomán meredek kúpok, hasadék és kürtőkitöltések, tufagyűrűk és maarok (robbanásos krátergyűrű), lávatakarók látványos alakzatai születtek meg. Ez a mai Nógrád-Gömöri-bazaltvidék területe, melynek Magyarországra eső részét Medvesvidék néven önálló tájegységként kezeljük. A pleisztocén jégkorszkok idején perigalciális (jégkörnyéki) éghajlat uralkodott, mely kedvezet az aprózódások, lejtős tömegmozgások, talajfolyások kialakulásának. Ezek azonban már csak finom vonásokban változtatták meg a Cserhát tájainak összképét.        

A Cserhát kistájai

              A Cserhát domborzati metszete

Első pillantásra a Cserhát tájain hajlamos a idelátogató pásztázó szeme különösebb érdeklődés nélkül átsuhanni, pedig e valóban nem nagy átlagmagasságú és nagy szintkülönbségű vidék, földtani okokra visszavezethetően, változatos és mozaikos elrendezésű domborzati adottságokkal rendelkezik. A tájnak északról keretet adó Ipoly-völgy domborzata, egymáshoz kisebb-nagyobb szűkületekkel A Naszály kiemelt sasbérce a DCM bányájávalkapcsolódó medence-sorozatokból áll, melyeket a folyó lerakott üledékes anyagai töltenek ki. A folyóvölgyet a legtöbb helyen az általa kiépített folyóteraszok kísérik. A Börzsöny lealacsonyodó hegylábaitól keletre, a Lókos-patak által megrajzolt vízrajzi tengelyhez kapcsoltan húzódik a Cserhát egyik lenyugatabbi tája, a Nógrádi-medence. Egykoron itt hullámzott oligocén-miocén kori tengerek emlékeként, homokkövekből, agyagokból és slírből felépülő alacsony dombvonulatok sorakoznak. A dombhátakat felépítő üledékes rétegek többsége féloldalasan kibillent a korábbi szerkezeti mozgások során, így a nyugati oldaluk meredeken, keleti felük enyhébb lejtőkkel ereszkedik a medencesíkba. A kistáj nyugati felének látványos vulkanikus képződménye, a szinte már a Börzsönyhöz sorolt nógrádi Vár-hegy dácitkúpja. A Nógrádi-medencétől délkeletre oligocén üledékekből felépülő alacsonyabb dombvidék terül el, a Nyugati-Cserhát. A felszabdalódott tájból meredek töréslépcsőkkel karsztos sasbércek emelkednek ki, mint a Naszály(652 m) illetve a Romhány-Csővári-rögcsoport rögei. Az ettől keletre fekvő nem nagy átlagmagasságú Központi-Cserhát felépítésében már jelentős szerepet játszanak a miocén kori vulkanikus kőzetek is. Egyenlőtlenül kiemelt, összetördezett lávatakaró roncsok, hasadékkitöltések, telérek, kipreparált gerincvonulatok, és a vulkáni képződmények közti üledékekkel kitöltött változó kiterjedésű medencék, illetve rövid és szűk áttöréses völgyek jellemzik e kistájat.A nagy részt ma is erdőkkel borított táj további értékeit földtani különlegességek teszik gazdagabbá, mint a béri Nagy-hegy, vagy a Berceli-hegy oszlopos elválású andezit hasadékkitöltése. A Központi-Cserháttól délre szerkezeti vonalak mentén alakult ki, a pleisztocén-holocén üledékekkel kitöltött Galga-völgy. Ettől keletre fiatal üledékes anyagokból felépülő, csekély szintkülönbségű, enyhén hullámos és délkelet felé lejtő hegylábfelszíni kistáj, a Cserhátalja húzódik. A területre jellemző nem túlságosan sűrű völgysűrűség, egyenletesen elosztott völgyközi hátak sorozatára tagolja a vidéket. A hegyvidék legmozaikosabb összetételű, erősen felszabdalt felszínű, alapvetően dombsági tája, az Északi- vagy más néven Kopasz-Cserhát. Nagy részét homokkövön, slíren és más típusú oligocén korú üledékeken kialakult asszimetrikus dombhát sorozatok alkotják, sűrű völgyhálózattal kombinálva. A földtani és felszínalaktani változatosságot a keleti peremén kibukkanó andezitfoltok (pl. a várommal koronázott és geológiai tanösvénnyel ismeretett Szanda-hegy oszlopos andezitet feltáró vulkáni hasadékkitöltése), a környezetükből kipreparálódott andezit-telérek hosszú vonulatai (pl. benczúrfalvi kettős telér), a tál alakú deráziós völgyek Iliny, Nógrádmarcal határában, vagy Sóshartyán és Nógrádmegyer közelében tanulmányozható lejtős tömegmozgások (csuszamlások) jelentik. Kiemelkedő védett érték a Páris-patak által mélyre vágott, szurdokszerű Páris-völgy, melynek oldalfalait egykori tengerpartra érkező folyó deltatorkolatának lerakódott üledékrétegei alkotják.

A kétágú Szanda

Kilátás a Szanda-hegy sziklás csúcsárólA kétágú Szanda-hegy 529 méter magas csúcsán pillanthatjuk meg a Hódoltság idején fontos történelmi szerepet játszó Szandavár romjait. Építését, mint sok hasonló kővárunkét, valószínűleg a tatárjárás kényszeríthette ki. A Szanda csúcsára igyekvőket a hegyet alkotó oszlopos andezit hasadékkitöltés keletkezéséről is képet adó geológiai tanösvény, a vár csekély falmaradványai és az Északi- illetve Kelet-Cserhátra nyíló panoráma fogadja.Páratlan kilátás nyílik a Nagy-Mulató-hegy, a Fekete-hegy, a Sasbérc, a Szúnyog-hegy, Dobogó-hegy andezit vonulataira, illetve száraz, páramentes időjárás esetén a Börzsöny, a Mátra és a jóval távolabbi Tátrák vonulatai is felfedezhetőek a horizonton. A földtani tanösvény pedig, az 1976-ban védetté nyilvánított hegy 20 ha-os, természeti értékekben gazdag környezetét kapcsolja egybe.

A "Palóc Olimposz"

Kilátás a Karancs csúcsárólA sűrű erdőkkel fedett, hármas osztatú vulkáni Karancs(729m) magasra emelkedő hegyvonulata, meredeken és markánsan emelkedik ki a környező, völgyekkel sűrűn tagolt dombsági tájból. Emiatt kapta a címben szereplő, kissé költői jelzőt is. Bár a jogos földrajzi közelség nyomán, inkább a Medvesvidékkel együtt szokás emlegetni (Karancs-Medves), mégis a Cserhátvidék részének kell tekintenünk. A miocén korú andezitből felépülő hegy e táj legnagyobb méretű szubvulkáni formája, felszín alatt megszilárdult magmateste, lakkolitja. A páramentes, tiszta időben a Börzsönyből és a Mátrából is jól felismerhető, jellegzetes alakú hegyvonulat csúcsán álló kilátóból, szerencsés légkörfizikai adottságok mellett, a Magas-Tátra vonulatai is feltűnhetnek. A Karancs lábától keletre bevágódott és fiatal törések mentén lezökkent Tarján-patak völgye már tájhatár, a közvetlen szomszédságban emelkedő és eltérő földtani múltat hordozó Medves felé.

A Cserhát vidék éghajlata

A Cserhát (térkép bal felső része) éves középhőmérsékleti értékei 2005-ben, C°-ban, forrás:OMSZA nyugati és keleti irányban magasabbra kiemelkedett, egységbe fogó tájkeretet adó középhegységi területek (Börzsöny, Mátra) klíma befolyásoló hatása miatt, a Cserhátvidék éghajlatára alapvetően a hegység elnevezésnek némileg ellentmondó, ám a relatív szinteltérés nyomán jogosnak tartható, de itt tágabb értelmű hegységközi "medencehatás" a jellemző. Ennek nyomán a terület éghajlata általánosan tekintve mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Az egyes kistájak, térségek közötti mezoklimatikus eltérések okai elsősorban a változatos domborzati viszonyokban keresendőek, melyen belül pl. a kitettség, a tengerszint feletti magasság meghatározó tényező.A hőmérsékleti viszonyokat is befolyásoló napsütéses órák száma a sok évi átlagokat figyelembe véve meglehetősen alacsony, 1900 és 1950 óra/év. (Összehasonlításul: ez a köztudottan csapadékos és hűvös Alpokalja értékeivel azonos.) Ennek megfelelően a évi átlag középhőmérséklet 8-10 C° között változik, attól függően, hogy északabbi-keletebbi vagy délebbi kistáját vizsgáljuk a Cserhátvidéknek. Salgótarján tágabb környezetében 9 C° körül mozognak a sok évi átlag adatok, míg a délebbi fekvésű Cserhátalján vagy a Nógrádi-medencében már megközelíti a 10 C°-ot. Természetesen a hegyvidék magasabban fekvő területein (pl. Karancs, Tepke-csoport), 600 méter felett ezek az értékek már 6-8 C° között ingadoznak. A leghidegebb hónapnak számító januári középhőmérséklet nagy átlagban, és ugyancsak a földrajzi fekvéstől függően, - 2 C° és -3° között változik, míg a legmelegebb júliusi középhőmérséklet csak 19 C°. Az első fagyos napok már október közepétől várhatóak és a fagymentes napok száma mindössze 170-180 nap között változik. Ebben fontos szerepet játszik, hogy az uralkodó nyugati légmozgás szélárnyékában fekvő táj, a domborzati adottságok Inverziós köd a Nógrádi-medencébenés a  gyakran jelentkező őszi-téli fordított légrétegzettségi helyzet, az inverzió nyomán is, jelentős ködhajlammal rendelkezik. Tipikus jelenség pl. a Börzsönyben, hogy a Kemence-völgyön át nyugatról vagyis az Ipoly-völgy felől keletre tartva, a Nógrádi-medencére néző hegyoldalak már ködtengerben úsznak. Ezek a gyakran tartós ködmezők, jól kumulálják a bezárt hideg, fagyos levegőt, és hatást gyakorolonak az évi középhőmérséklet illetve a felhőzöttség, napsütéses órák számára is. A hegységközi medencehatásból fakadóan a Cserhátvidék közvetlen környezeténél szárazabb terület.Az évi csapadékmennyiség 560 és 620 mm között változik.Északon 600-620 mm/év, míg délen és a Börzsöny hegység keleti lábainál már csak 560-600 mm körül mozog. Területi és időbeni megoszlása a gyakori lokális csapadékgócok vonulása miatt - kisebb léptékben vizsgálva -szeszélyesen változó. Például a Felvidék magasabb hegyvonulatai felett születő feláramló, konvektív csapadék típusoknak (záporok, heves zivatarok, szupercellák stb.) jobban kitett Karancson az évi csapadékérték 650-700 mm között változik, de egyes években e fölött is alakulhatnak a mért adatok.A térség uralkodó széliránya az északnyugati-nyugati, de a mérések utóbbi időszakában gyakoribbá vált a délies komponens megjelenése is.   

Salgóvár:

625 méter magas bazaltvulkáni kúpon állt a vár, melyet a Kacsics nemzetségbeli Simon bán építtetett a XIII. században. Mára már csak romok maradtak, de fénykorában jelentős szerepe volt a törökök elleni harcokban is. Helyreállításának gondolata először az 1930-as években vetődött fel, amelynek során fedett fából készült kilátótornyot építettek az „öregtoronyra”. Ez a második világháborúban és az azt követő években megsemmisült, csak a falcsonkok maradtak meg. Az 1970-es években új tervek készültek a helyreállításra, ma falépcsőn juthatunk fel a fellegvárba, illetve még feljebb a vár sziklabércre épült tornyába, amely az elmúlt években történt felújítás során tető kapott.

Somoskői vár:

A tatárjárás idején épült várhegy sajátossága, hogy kettészeli az országhatár (Magyarország-Szlovákia). A várat a tatárjárás után feltehetően az itt birtokos Kacsics nemzettség egyik tagja építhette. Viharos történelme egyik kiemelkedő része, hogy 1574-ben Ali füleki bég a tapasztalatlan Modolóczy Miklós várkapitánytól ellenállás nélkül foglalhatta el a várat, majd Pálffi Miklós és Tiefenbach Kirstóf serege 1593-ban seregük egy részét a vár felszabadítására indították, amely hallatán a török elhagyta a várat. De később is sok harc színtereként szerepel a történelemben.

Hollókő:

Hollókő és környéke szintén a Kacsics nemzetség ősi birtokai közé tartozott. A község fölé magasodó várat a XIII. században kezdték el építeni, első írásos említése az 1313-as évekből származik „castrum Hollokew” alakban. A várhoz kapcsolódó legenda összefonódik a falu történetével, mely nevében is fellelhető. A híres Ófalu az 1909-es tűzvész után alakult ki.  A jellegzetes, tornácos, deszka mellvédes, kontyolt nyeregtetős palóc parasztházakat a XX. század elejéig könnyen gyulladó, zsúptetővel fedték, ezért a község gyakran porig égett. Az Ófalu 1987. óta az UNESCO világörökségének listáján is szerepel. A hollókői lányok, asszonyok a mai napig felveszik a népviseletet vasárnapi szentmisékre és jeles ünnepekre.

ende
Keresés



ZEBEGÉNYI ERDEI SÁTORTÁBOR
ZEBEGÉNYI ERDEI SÁTORTÁBOR
 
Márianosztrai Fogadóépület és Szálláshely
Márianosztrai Fogadóépület és Szálláshely
 
TÓVIK VENDÉGHÁZ
TÓVIK VENDÉGHÁZ
 
PÉNZÁSÁSI ERDEI TURISTAHÁZ
PÉNZÁSÁSI ERDEI TURISTAHÁZ
 
WENCKHEIM-HÁZ
WENCKHEIM-HÁZ
 
Somoskői Kirándulóközpont szálláshelye
Somoskői Kirándulóközpont szálláshelye
 
SZÉNPATAKI KULCSOSHÁZ
SZÉNPATAKI KULCSOSHÁZ
 
Kútbereki Turistaház, Matracszállás és Nomád Táborhely
Kútbereki Turistaház, Matracszállás és Nomád Táborhely
 
DOMSZKY PÁL MATRACSZÁLLÁS
DOMSZKY PÁL MATRACSZÁLLÁS
 
KIRÁLYHÁZA FELSŐ
KIRÁLYHÁZA FELSŐ
 
KIRÁLYHÁZA ALSÓ
KIRÁLYHÁZA ALSÓ
 
BÁNKI VENDÉGHÁZ
BÁNKI VENDÉGHÁZ
 
Kisirtáspusztai hegyi menedékház és táborhely
Kisirtáspusztai hegyi menedékház és táborhely
 
KATALINPUSZTAI KIRÁNDULÓKÖZPONT
KATALINPUSZTAI KIRÁNDULÓKÖZPONT