UGRÁS AZ OLDALRA


MAGUNKRÓL
KUTATÁSOK
ERDÉSZETTÖRTÉNET
BÖRZSÖNY
SZÁLALÁS
BÖRZSÖNYI ERDÉSZETEINK
CSERHÁTI ERDÉSZETEINK
ÚTHASZNÁLAT RENDJE


 
 
 


 
 


 
 


 

A Diósjenői Erdészet kezelésében lévő erdőterületek történetének rövid áttekintése

 

         Berkenye községtől, Nógrádon át Diósjenő és Nagyoroszi irányába, az egykori történelmi Nógrád megyében fekvő börzsöny hegységi erdők gazdálkodástörténete szorosan összefonódott a mindenkori birtokosokkal és azok birtoktörténeti vonatkozású változásaival.

       A Váci Püspökség verőcei uradalmának államosításkor felmért erdeiMár a XII-XIII. századtól kezdődően e terület déli részei – Berkenye és Nógrád községek határában, illetve Diósjenő igazgatási területének egy részén – egyházi uradalmi kezelésben, a Váci Püspökség birtokát képezték. A verőcei és nógrádi uradalomhoz tartozó erdőterületeket, Udvarhelypusztán létesített uradalmi központ, majd erdőgondnokság kezelte egészen az 1945 utáni államosításokig. A Szendehelyen, majd később Nógrádverőcén kialakított állami erdőgondnokságok területi kimutatásai szerint, Berkenye, Nógrád, Nógrádverőce és Szendehely községek határában elterülő erdők mintegy 80%-a, a püspökség birtokát képezte, 4200 kataszteri hold kiterjedésben. A fennmaradó kb. 1100 holdnyi erdőterületen az úrbéres erdőbirtokosságok és a legeltetési társaságok, illetve néhány magánszemély gazdálkodott. A püspökség – a kor megszokott viszonyaihoz képest - gondos erdőkezelését jól példázza, hogy már a XVII. század végétől kezdve, kamarai valamint uradalmi mérnökökkel rendszeres időközönként mérette fel a tulajdonában lévő erdőket, melyekről pontos erdőtérképeket, uradalmi térképeket készítetett.

            1947 és 1949 között zajló teljes körű állami erdőkezelés megszervezése során, e területek a Váci Erdőigazgatóság szervezetébe tagozódtak. Az Állami Erdőgazdasági Üzemi Központ rendelete alapján, 1949-ben a Váci Erdőgazdasági Nemzeti Vállat gondoskodott az erdők szakszerű kezeléséről, a Diósjenői Erdőgazdasági Üzemvezetőség és a Nógrádverőcei Erdőgazdasági Üzemvezetőség közvetlen területi irányítása nyomán. Az 1950-es évek elején a központosító állami törekvések miatt Vácon összevonásra került és megalakult a Börzsönyi Állami Erdőgazdaság, mely az ugyanekkor létrejött balassagyarmati székhelyű Cserháti Állami Erdőgazdasággal az 1970-es években került egyesítésre, Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság néven. 

            A Diósjenői Erdészet kezelésében lévő északi tájrészeken – Diósjenő és Nagyoroszi községek határában elterülő erdők esetében - már nem ilyen egységes képet nyújt az erdő-birtoktörténet, jóval mozaikosabbá válik a struktúra.

            A Diósjenőtől egészen Drégelyig terjedő erdőtestek a kora Árpád-kortól kezdve az Esztergomi Érsekség és a Kincstár kezelésében (koronauradalom) voltak, melyekbe a XIII. századtól betelepülő hospesek nyomán mind jelentősebb oppidummá váló (Diós)Jenő saját birtokú erdei is beékelődhettek.

            A török kor beköszöntével alapjaiban változtak meg ezek az erdőbirtokviszonyok, majd egy fajta újra struktúrálódás során ezen a területen elsősorban a kisebb-nagyobb kiterjedésű magánerdőbirtokok dominanciája lépett előtérbe.

Az Eszterházyak uradalmi erdőhatár térképe a Kámor-hegy vidékéről a XIX. század elejérőlAz Eszterházyak – leginkább hg. Esterházy Antal - a XVII. század végétől és a XVIII. század elejétől fogva Ipolypásztó uradalmi központtal nagy kiterjedésű, kb. 18.000 katasztrális holdnyi erdőbirtokot kezeltek, Ipolypásztó-Márianosztra-Kóspallag-Szokolya-Diósjenő községek határaiban. Ennek egyik területe volt a mai diósjenői erdők egy része. A gondos kezelést az 1805-ben már létező, precízen működő szervezeti hierarchia is jól példázza, hiszen a teljes területet egy kerületi főerdőmester felügyelte, egy erdőmester, három főerdész és tizenhat alerdész segítségével.

Az erdőket 120 és 50 éves vágatási forgásban (fordaszak) ölfának vágatták, s a kitermeléshez morva, német, porosz telepeseket hoztak be külhonból, akik modern fadöntési módszereket honosítottak meg munkájuk során.

1868-ban az ipolypásztói uradalom eladásra került, és több részre bomlott. Az egykori Esterházy diósjenői erdőrészeket br.Piret Béla szerezte meg. Judik Dorottya nógrád megyei levéltáros által közzé tett Shvoy Miklós-féle, 1874-75-ös megyei monográfia külön kiemeli a megyén belül, a Diósjenői Erdészet példaértékű erdőkezelését.

Az akkori felmérések szerint az erdők a következő fanemekből álltak össze: bükk, tölgy, cser, kőris, luc(szurkos)-, vörös-, és közönséges(erdei) fenyő, ez utóbbiak vegyes állományokban. Az új birtokos a bükkösöket már 100 éves fordaszakban, a tölgyes és cseres állományokat 50-50 éves vágásfordulókban kezelte. A vágásokban előbb az épület és műfa-anyagot vágatta, majd az ölfának és szénégetésre valót már vállalkozókkal termeltették ki. Telepített favágókkal egész év során az erdőben dolgoztattak, télen a vágásokon, nyáron ültetésnél, tisztításoknál. A felújítások erdőtípusonként változtak. A szálas (magas) erdőkben vágás előtti, egy-két esztendeig tartó legeltetési tilalommal (előőrzés), és ún. magvásztatással (magról történő felújítással) esetenként és kisebb arányban csemeték kiültetésével. A bükk és tölgyerdőket makkültetéssel újították fel, míg az elegyes fenyveseket csemete kiültetéssel. Az erdővédelmet legeltetési tilalom bevezetésével foganatosították, mely szálas erdőkben 20-25 évre, míg középállású erdőkben 12-15 évre szólt.

A 6745 hold kiterjedésű birtokot a XIX. század legvégén Nógrád megyei birtokosok vették meg két részletben, br.Almássy Ede és br. Falkenhausen Ernő személyében. Később Almássy erdőterületének egy részét, majd az egész birtoktestet br. Groote vette át kezelésbe. Ezen időszakok gazdálkodásának változásait már jól jellemzik a fordaszakok rövidülései, fanemenként csoportosítva 80 és 40 évre.

Br. Groote halála után, 1906-ban a diósjenői erdők br. Sváb Sándor tulajdonába kerültek, akinek 1912-ben bekövetkezett halálával az erdő kezelése – három üzemosztályban, összesen 5686 kat. hold kiterjedésben - özv. Sváb Sándorné kezében maradt, egészen az 1945 utáni államosításokig, amikor már csak 3447 hold erdővel rendelkezett.

Sváb Sándor Nyír-réti vadászkastélya az 1930-as évekbenAz „A” üzemosztályban (5029 kh.) az illetékes minisztérium jóváhagyása ellenére, a 100 éves forduló helyett a bükköt 80 éves fordában kezelték. A felújítás általában sikeres volt, de a rosszul kivitelezett felújítóvágásokban ez nem mondható el. A pótlásokat mesterséges csemeteültetéssel (vörösfenyő) végezték el. A leginkább kímélendő fanem a tölgy volt, amely az évi 12.6 kh. véghasználati területe miatt, erősen túltartottá vált. A főhasználatokon túl mellékhasználatként a vadászat vált jelentőssé, de emellett a rét kaszáltatás és legeltetés is fontos szerepet töltött be.

A „B” üzemosztály (456 kh.) nem egységes területű volt, az „A” üo.-n belül elsősorban a cseres erdőket jelentette. Vadgazdálkodási-vadvédelmi szempontból ugyan előnyösek voltak az itt alkalmazott 30 éves vágásfordulók, de egyben jelentős túlhasználatot is jelentettek. Előhasználatként fiatalosok tisztítása, gyérítésként a gyertyántól elnyomott tölgyek felszabadítása szerepelt, míg a felújítás sarjról történt, fenyőpótlásokkal kiegészítve.

A „C” üzemosztály tulajdonképpen az erdőtulajdonos kastélya környékén elterülő erdőket jelentette, ahol tájképi-tájvédelmi okokból a használat szünetelt. Az üzemtervek itt csak, mintegy 70 kh. koros erdőben irányoztak elő szálalást.

A Nagyoroszi környéki erdők birtokterülete - egyedüliként megmaradva a török kivonulása utáni időszakban - az egykor kiváltságos mezővárosé és egyben ezzel a koronáé voltak. Emellett az Esztergomi Érsekség illetve a XVII. században már részben az Esterházyak is birtokoltak erdőrészeket.

A koronauradalmi erdőket később a kincstár eladományozta. A Stahrembergek, majd később a Keglevichek kerültek birtokába, míg a többszöri gyors tulajdonosváltás után végül 1850-es évektől az 5000 kataszteri hold kiterjedésű uradalom a gr. Berchtold családé lett.

A család tagjai közül gazdálkodási szempontból gr. Berchtold Miklós emelkedik ki. Nagybirtokán országos hírű mintagazdaságot szervezett, melyben a juhtenyésztéstől kezdve a virágkertészetig a mezőgazdaság számos ágazatával foglakozott. A sikeres gazdaság jól működő szemléletét is jelzi, hogy a birtoktest nagyobbik felét kitevő erdőbirtokon üzemtervszerű erdő és vadgazdálkodás folyt. Ennek a megfontolt tervszerűségnek köszönhette a Berchtold uradalom, erdeinek kiváló faminőségét és vadászterületeinek Nógrád vármegyében is jól ismert hírnevét. A vadász revírjén nem voltak ritkák a kapitális agancsú szarvasbikák és a jelentős agyarhosszúságot elérő vaddisznó kanok sem.

Az Erdészet még br.Groote idejében készült, több mint 100 éves épülete Erdőterülete a hegyekben 3600 hold kiterjedésre rúgott, ahol cser, tölgy, bükk és kőris állományokban gazdálkodtak elsősorban. A csert 40 éves, a kőrist, tölgyet, bükköt 80 éves fordában (vágásfordulóban) kezelték, rendes üzemtervek szerint. A cserkéreg hántás 20 éves fordában zajlott. Az itt kialakított és alkalmazott szabályozásokat a megyei magánerdőbirtokok többsége nem tartotta be ebben az időben, alapvetően tűzifa gazdálkodásra állították be az erdeiket, mellyel jelentős minőségi és mennyiség romlást idéztek elő.

            Az 1920-as években az erdőterület kezelését gr. Wenckheim József vett át, aki elsősorban vadászterületként használta birtokát, bár elődje hagyományait megőrizve, ezzel párhuzamosan erdőmérnök által irányított üzemtervszerű gazdálkodást is folytatott.

            A Diósjenői Erdészet erdőterületei az 1945-49 között zajlott átalakítások során, a korábban részletezett szervezeti hierarchia létrehozatal nyomán, állami tulajdonba kerültek, melyek további gondos kezelése a jogutód szerepét betöltő Ipoly Erdő Zrt. központi szervezésében, a Diósjenői Erdészet irányításával történik.

ende
Keresés



KIRÁLYHÁZA ALSÓ
KIRÁLYHÁZA ALSÓ
 
Márianosztrai Fogadóépület és Szálláshely
Márianosztrai Fogadóépület és Szálláshely
 
KIRÁLYHÁZA FELSŐ
KIRÁLYHÁZA FELSŐ
 
Kisirtáspusztai hegyi menedékház és táborhely
Kisirtáspusztai hegyi menedékház és táborhely
 
WENCKHEIM-HÁZ
WENCKHEIM-HÁZ
 
Kútbereki Turistaház, Matracszállás és Nomád Táborhely
Kútbereki Turistaház, Matracszállás és Nomád Táborhely
 
TÓVIK VENDÉGHÁZ
TÓVIK VENDÉGHÁZ
 
DOMSZKY PÁL MATRACSZÁLLÁS
DOMSZKY PÁL MATRACSZÁLLÁS
 
SZÉNPATAKI KULCSOSHÁZ
SZÉNPATAKI KULCSOSHÁZ
 
Somoskői Kirándulóközpont szálláshelye
Somoskői Kirándulóközpont szálláshelye
 
KATALINPUSZTAI KIRÁNDULÓKÖZPONT
KATALINPUSZTAI KIRÁNDULÓKÖZPONT
 
PÉNZÁSÁSI ERDEI TURISTAHÁZ
PÉNZÁSÁSI ERDEI TURISTAHÁZ
 
ZEBEGÉNYI ERDEI SÁTORTÁBOR
ZEBEGÉNYI ERDEI SÁTORTÁBOR
 
BÁNKI VENDÉGHÁZ
BÁNKI VENDÉGHÁZ